Raclette

A Raclettet Svájcban a múlt évszázad végén „fedezték fel”. Wallis szőlőhegyein a szüret végén már igencsak csípős hideg volt, szívesen ettek volna valami meleget. Minthogy a svájci hegyek telis teli vannak tehenekkel, a kamrák és pincék mindig dugig vannak finomabbnál finomabb sajttal. A szüretelők igencsak vágytak a melegre, az elvégzett munka után a szőlővesszőből tüzet raktak, a magukkal vitt sajtot pedig kés hegyére tűzték és a parázs fölé tartották. A megolvadt sajtott hosszú kenyérkaréjra folyatták, a kenyeret körbeadták. Így kívül-belül felmelegedtek. És közben „feltalálták” a Raclettet. A Raclettet mindenki szereti, aki a sült sajtnak és a jó társaságnak nem ellensége. Mert a Raclette lényege, hogy az asztalt körbeülve mindenki magána, saját ízlése és étvágya szerint készíti el a finom vacsorát. A legfontosabb persze a sajt, de jó egy kis héjában főtt burgonya, pirított baguette, csemegeuborka és gyöngyhagyma, de lehet variálni sonkával, olajbogyóval, gombával, spárgával, almával, körtével, sőt egy kevés dióval is. A vendéglátónak is hálás feladat jut, hiszen alig kell előkészíteni valamit – csupán a hozzávalókat kell az asztalra tenni, no meg a Raclette-sütőt – és máris jöhetnek a barátok. Nincs elrontott étel, nincs izgalom és aggódás, a kapkodás is elmaradhat… Ha együtt a társaság, indulhat a lakoma!

8 darab, lehetõleg egyforma burgonya, 1 üveg gyöngyhagyma, 1 üveg apró csemi ubi, frissen õrölt bors, 60 dkg raclette-sajt, 20 dkg pulykamellfelvágott, vagy 20 dkg erõsen füstölt nyers sonka.A krumplit igen tisztára mosom, lekefélem, héjában megfõzöm, majd a raclette-sütõ tetején héjában, vagy hámozva melegen tartom. Külön edényekben kirakom a gyöngyhagymát, az apró csemegeuborkát és a húsfélét. Mikor már minden ki van készítve, akkor rácsúsztatom a tálkában megolvasztott sajtot a felezett krumplikra (tessék elõmelegített tányérokat használni!